November 6-án, 4 órás buszozás után, késő délután begurultunk Hoi an-ba. E délkínai tengeri városka 1999-ben elnyerte az Unesco által osztott világörökség része címet, de 2008-ban figyelmeztetést kapott a városka, hogy ezt a címet meg is kell tudni őrizni. Ugyanis időközben Hoi an-t ellepték a tömegturizmus által idevonzott szabászatok, művészeti galériák, éttermek és kocsmák, amelyek tulajdonosai magasról tojnak a kultúrális örökségek megőrzésére. Csak a bevétel a fontos.
 |
| Hoi an utcarészlet este |
 |
| Hoi an utcarészlet nappal |
1999-ben még azért kapta a város az elismerést, mert kimondottan megőrizte hagyományait, épületeit, és egy autentikus élményt biztosított az idelátogatónak. Hoi an-t Délkelet ázsia egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjának és kikötőjének tartották a 15. és 19. századok között. Kínai, japán, perzsa és indiai telepesek alakították arculatát, akik aktív részvevői voltak a fűszer, kerámia és selyem kereskedelmi forgalmának, Európa, Kína, Japán és India között.
Ettől függetlenül a városka egy nagyon hangulatos, kellemes klímájú üdülőhely. Este lampionok ezrei és több száz méteren keresztül utcai hangszórókból szóló klasszikus zene hivatott lágyítani a turista szívét egy kis vásárlás erejéig. Igaz, hogy a lampion és a klasszikus zene soha nem volt honos Hoi an-ban, de ez csak a kákán is csomót kereső Unesco hivatalnokokat zavarja.
 |
| Lampionok mindenhol |
November 7-én bérelt biciklivel megindultunk felfedezni a strandokat és a városka környékét.
 |
| Száguldás a strand felé |
Miközben vízkészletünket feltöltöttük, boltosunk elpanaszolta, hogy hiányolják az orosz turistákat, akik tavaly ilyenkor már elözönlötték a tengerpartot. Furcsa volt hallani egy olyan nemzet lányától, akik legyőzték a francia gyarmatosítókat és kizavarták az amerikai hódítókat, hogy orosz invázióról álmodozik.
 |
| Hurrá, tenger! |
 |
| Igen, tenger |
 |
| Lehetne ebből magyar éttermet csinálni? |
A strand mellett találkoztunk egy süketnéma vendéglőssel, aki megmutatta nekünk vietnámi háborús emlékeit. Legféltettebb tárgya egy kőtömb volt, ami a koreai megszállók lobogóját tartotta 1968-ban. Ezen kívül volt egy használt amerikai gránátkilövője és egy furcsa táblácskája, amin angolul írta: itt kezdődik a front. Ezeket 1973 körülire becsülte. Nagyon büszke volt egy fekete-fehér ejtőernyős amerikai katonákat ábrázoló fényképére is, amit még gyerekként fotózott.
 |
| Vietnámi háborús ereklyék és őrzője |
Hoi an, a városka neve, békés találkozóhelyet jelent vietnámiul. Mi mindenesetre méltónak találtuk nevére.
 |
| A városka határában |
 |
| Biciklizés után jól esik egy kis bánh xèo |
 |
| Süsü holland lányok utazni délkelet áchia és jülérezni magukat hegyekben |
Ez az utolsó kép csak azért van itt, hogy mindenkit emlékeztessen: töröld le a fényképeid a hotel gépéről, mert különben mások is felhasználhatják a őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése