Hazautazik a magyar csoport

November 2 a Hanoiba való visszautazásról és ajándék vásárlásról szólt. Este viszont sikerült egy kultúrális műsorra is eljutnunk. Megtekintettük a vietnámi vizi bábszinház műsorát, aminek hagyománya a 11. századból ered. Annak idején rizstermelő földművesek szórakoztatták egymást vizi bábszinházzal, amikor rizsföldjeiket ellepte az ár. Ezért a bábjáték a vidéki élet mindennapjait és mitológiai történeteket dolgoz fel.

Bábjáték után Bia Hoi-zásra mentünk egy Hanoi-i kiskocsmába csoportunk nagy részével. Itt felidéztük az utóbbi két hét jelentősebb eseményeit néhány pohár csapolt sör felett, és csoportunk több tagja felkészült lelkileg a visszaútra Magyarországra. Persze a lelki felkészülés nagyon egyéni dolog. Például volt köztünk aki már jelentkezett édesanyjának, hogy milyen főzttel várja.

November 3.-án reggel meglátogattuk Timi+Tomi és Bea+Tomi-ékkal a Huc hidat, ami a helyiek kedvelt fesztiválozó helye és a város szive. Ezután beültünk egy kávézóba, hogy még utoljára megcsodálhassuk Hanoi minden logikát nélkülöző, de mégis kiválóan működő utcai forgalmát.

Huc hid

Utolsó kávézás Hanoiban

Kora délután megérkezett a reptéri transzfer busz szállásunkhoz, amire magyar utastársaink szálltak. Itt érzékeny búcsút vettünk egymástól, mivel utastársaink Budapest-i járatukhoz indultak. Zsuzsival mi pedig taxiba ültünk és meglátogattuk a Néprajzi múzeumot, ami bemutatja az 54 hivatalosan elismert vietnámi népcsoportot és szokásait. Egy kicsit csalódást okozott számunkra, hogy nem találkoztunk népviseletbe öltöztetett emberekkel, akik életre kelthették volna a múzeumot.

Nádkunyhó a szabadtéri múzeumban

A néprajzi múzeum után vissza taxiztunk a vasútállomáshoz, ahol egy bételt rágó mozgó suszter mindenáron meg akarta talpalni a papucsainkat. Olyan kitartó volt, hogy a közeli Lotteria-ba menekültünk előle, meg persze hogy harapjunk valamit. A Lotteria egy McDonald's koppintás, ahova az amerikai életérzést igénylő vietnámi fiatalok térnek be egy hamburgerre. Persze a reklámjaik nem csak teli hasat, hanem boldogságot is igérnek. Érdemes megnézni a web oldalukat, amin a "happy" szót többször is hangsúlyozzák: http://www.lotteria.vn

Este 7:30-kor vonatra szálltunk következő Vietnámi úticélunk, Hue városa, felé. 13 órás útra számitottunk és nyugalmas hálókocsis zötykölődésre, de ez nem ilyen egyszerű Vietnámban.

Vasúti klotyó

Hálókocsiban Hue felé

Zsuzsival kényelmesen elfeküdtünk hálókocsinkban és azért szurkoltunk, hogy ne kapjunk további utasokat. Egyelőre csak kettőnké volt az egész kabin. De nem sokáig. Egy kaliforniai egyedül utazó világjáró lány kért menedéket nálunk, mivel másképp a Vietnámi jegykezelővel kellett volna hálnia, ami nem volt inyére. Nem bántuk meg, hogy újdonsült útitársra leltünk, mivel érdekes történetei és képei voltak útjairól és ételeiről, amiket a világ minden táján megkóstolt. Erika a neve és már két éve úton van. Hajvágásból pénzeli utazásait, de legtöbbször nincs nagy költsége, mert többnyire önkéntes munkát vállal koszt és kvártélyért cserébe. Megjárta a Bahamákat, Costa Rica-t, Új-Zélandot, Nyugat Európa szinte összes országát, és legutóbb Kambodzsában tanitott testnevelést gyerekeknek. Erika önkéntes munkáit a következő web oldalakon találja:
http://helpx.net/
http://www.workaway.info/

Erika persze blogol is, amit itt lehet olvasni:
http://herhappytrails.com/

Erika és mi reggel a vonaton

November 4.-én megérkeztünk Hue-be. Vonatunk másfél órát késett, és éjjel megfagytunk, mert a légkondi zabolátlanul hűtött. Hue-i hotelünkben viszont olyan kedvesen fogadtak, hogy teljesen megenyhültünk. Hotel recepciósunk, Emily, egy tál gyümölcssel és frissitővel kinált, amig elvégezte a formaságokat és közben megsúgta, hogy a másfél órás késés remek eredmény, mert egy hete több mint 10 órát is késett ugyanez a vonat. Japánban állitólag ennél kisebb késésért harakiri-t követ el az állomásfőnök. Hogy ez a két ország mégis megfér egy kontinensen...

Emily-ről ezen kivül kiderült, hogy ez csak a művész neve, amit a hotelben használ. Igazi vietnámi neve Lac és szabad forditásban Boldog Mogyorót jelent. Zsuzsi nevét gyorsan megtanulta, de engemet egy ideig jogurt-nak szólitott. Hogy a Vilmos-t, hogy lehet jogurt-nak hallani azt sehogy se értettük. De ez is Vietnám.

Hue-i virágárus kislány

"Az elektromos biciklikért" mozgalom felvonulása Hue-ban