2013. október 31., csütörtök

Szülinap a Majmok szigetén

Október 31-én felhúztuk a vasmacskát és Cat Ba szigetéhez siklottunk, ami a Ha Long öböl délkeleti csücskében található.

Nehéz a matróz élet
Cat Ba a Ha Long öböl legnagyobb szigete és több mint fele természetvédelmi park, amelyben meglehetősen változatos növényi és állati életformák találhatók. 1.500 növény és 270 állat fajt számoltak össze a kutatók. Ma egy fontos turista központja lett az öbölnek. Évente 350.000 látogató zarándokol Cat Ba szigetéhez.

Történelmileg szintén fontos Cat Ba szigete, mivel stratégiai fekvése miatt remek kilátónak és biztos búvóhelynek bizonyult a francia és amerikai háborúk idején. A szigeten található például a Kórház barlang, amely titkos és bombabiztos menedékhelye volt a Viet Cong vezetőknek az amerikai háború idején.

Biciklivel a Kórház barlang felé
Ha Long öböli hajósok
Tiszai gyerek a dél-kinai tengeren
Biciklizés után busszal folytattuk túránkat, majd csónakra szálltunk, amivel a Majmok szigetére szállitottak bennünket. A Majmok szigete egy közkedvelt turista paradicsom, ami nevéhez hiven majmokkal is szolgál. Külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy születésnapomra egy ilyen gyönyörű helyre jöttünk. Örömömet fokozta, hogy túravezetőnk, Eszter, helyi rizspálinkával, mig újdonsült barátaink Timi+Tomi és Bea+Tomi pedig retró vodkával ajándékoztak meg szülinapom alkalmából. Este meg is kóstoltuk a rizspálinkát és a vodkát, ami hozzájárult hogy fergeteges strand röplabda mérkőzéssel zárjuk a napot.
 


Majmok szigete strand
Szállásunk a majmok szigetén
Majmok szigete strand elölnézetből
Szülinapi vidámság
Szülinapi ajándékom, a sarló-kalapács retró vodka

2013. október 30., szerda

Ha long öböl kalózai

Október 30-án reggel Hanoiban buszra szálltunk és elindultunk a Ha long (alámerülő sárkány) öböl felé. Ez az öböl egy 1500 km2 nagyságú terület, ahol több mint ezer mészkőszikla emelkedik ki a vízből, amelyek többsége lakatlan sziget vagy szirt. A legenda szerint az öböl a tengerhez közeli hegyekben élő sárkány közreműködésével jött létre. Amikor a sárkány a parthoz szaladt, farkával mély barázdákat húzott a földbe, amit – miután a sárkány a vízbe merült - elárasztott a tenger.

Három órás buszozás után megérkeztünk az öbölbe, ahol egy hajó várt ránk, hogy otthonunk legyen az elkövetkező napokban.

Fürdőzés, kajakozás és fedélzeti napozás töltötte ki napunk további részét.

Ha long öböl kikötő
Halászcsónak a Ha long öbölben
Csináld magad tavaszi tekercs előétel a hajón
Szerény otthonunk
Ázsiai koppintott Titanic filmjelenet
Kajakozás a mészkőszirtek között


2013. október 29., kedd

Hanoi tornyai

Október 28-án este Hanoiba érkeztünk. Túravezetőnk már felkészített rá, hogy Hanoiban nagyon keskenyek az épületek, mivel a homlokzatuk szélessége után adóznak a helyiek. Ezért a város jellegzetes arculatú, tele keskeny, de magas épületekkel. A forgalom észbontó európai szemmel nézve. Biciklik, robogók, autók és járókelők hömpölyögnek az utcákon, de a villanyrendőröket kispórolták a kereszteződésekből. A közlekedés részvevői igaz, hogy vigyáznak egymásra, de az agresszívebb közlekedőknek elsőbbségük van és megfigyelhető a hierarchia érvényesülése, ahol a gyalogos, bicikli, motor, autó, busz adják a fokozatokat. Tehát egy gyalogost egy autós simán ledudál az útról.
Könnyű reggeli forgalom Hanoiban
Október 29-én megnéztük a Ho Shi Minh mauzóleumot, ahol a vietnámi hős életét bemutató kiállítás és bebalzsamozott teste osztják meg az óriási kriptára emlékeztető teret. Hősünk éppen nem volt ott, mert Moszkvába vitték újrabalzsamozásra.

Vietnámi hősünk emlékműve
Iskolások a mauzóleum előtt
Ho Shi Minh bácsi, aki akár a KFC reklámarca is lehetne
Ki tette a kesztyűt kötelezővé ebben a hőségben?
Megnéztük Vietnám legrégebbi egyetemét, amit az irodalom templomának is neveznek. Konfuciusz és tanítványainak is emléket emel az építmény, mert szobraik kiállító helye szentélyként van tisztelve, ahova a helyiek zarándokolnak. A templomot 1070-ben épitették és még a gyarmatositók is tiszteletben tartották.

Az irodalom temploma kivülről

Az irodalom temploma udvari nézetből

Friss diplomások
Később elsétáltunk újdonsült barátainkkal, két fiatal házaspárral, a vasútállomásra, hogy megvegyük hálókocsis éjszakai vonatjegyünket Hue-be, ahol Zsuzsival folytatjuk majd utunkat november 3-án, a szervezett út végén. De a jegyeket előre meg kellett váltanunk, mert a jobb helyek gyorsan elkelnek.

Közben meglátogattuk a francia gyarmati időkből visszamaradt Szent József katedrálist, amit a franciák épitettek a 19. század végén a párizsi Notre Dame képére. Ma is miséznek benne naponta többször is, és központi intézménye a kb. 4 milliós vietnámi katolikus nyájnak.

Szent József katedrális Hanoiban
Ezután megkerestük a helyi élelmiszer üzletet, mert már a rizsből elege lett mindannyiunknak, és szendvicseket akartunk ebédelni. Mivel nyugatias típusú eledelt vásároltunk, így többet fizettünk mintha étteremben ebédeltünk volna. A szőlő és az alma például egzotikus gyümölcsöknek számítanak. Az ömlesztett sajtot pedig lelakatolva árulják, mert olyan ritka luxus étek.
Végre kenyér
Kilátás a hotelszobánkból

2013. október 27., vasárnap

Még mindíg Laosz

Október 26-án este megnéztük a Luang Prabang-i esti piacot. Sajnos az ország fejlettségét tükrözte a piac is és eléggé ócska volt az árúkészlet. Az egyetlen említésre méltó termékük a házi szövésű sálak voltak. A többi inkább kacat kategória.

Vacsorát egy utcai standon vettünk, ahol egy tányért meg lehetett púpozni kb. 1 US$ értékű kip-ért (laoszi pénzegység). De sajnos ez csak tésztákat és ismeretlen zöldségeket jelentett, mert a grillezett húsok pluszba kerültek volna, ha lett volna hozzá gusztusunk, miután láttuk a helyiek higiéniai igényét, vagyis igénytelenségét.

Falatozás a Luang Prabang-i esti piacon
Thaiföldön és Laoszban is folyton gondunk volt, hogy hova tegyük apróbb szemetünket, mert az utcákon nagyon ritka volt a szemetes kuka. Viszont úton-útfélen tele volt szeméttel a járda. Csak egy európainak azért nehezére esik csak úgy szemetelni az utcán. De végül megértettük, hogy itt ez az eljárás.

Október 27-én belevetettük magunkat a laoszi mindennapokba.

A laosziakon látszott, hogy szegénységben élnek, de viszont már nem abban a boldog, felhőtlen szegénységben. Inkább egy irigység és nemtörődömség érződött felőlük a turistákkal szemben. Sajnos a vendéglátást és turizmust még nagyon tanulniuk kell, ha húzóágazatnak szetetnék felfejleszteni. Nyelveket nem beszélnek, mosolyogni nem tudnak, nem érzik egy nyugati turistát mi érdekelne, hogyan kell kiszolgálni és ennek tetejébe még mesterségesen felsrófolt áraik is voltak több helyen. A helyi zöldséges piacon például háromszoros áron próbáltak eladni nekünk egy kiló mandarint, mint amit a helyiek fizetnek érte. Csak azért, mert mi nem vagyunk vágottszeműek. A másnapi ebédünkre pedig több mint másfél órát kellett várnunk, mert közben megérkezett egy 12 fős laoszi asztaltársaság is, akiknek pedig folyamatosan hozták az ételeket.

Laoszi lacikonyha

Luang Prabang-i hentes

Piacozók

Friss a béka!

Zacskós falatozás

Fűszer dömping

Laoszi turkáló

Motor szerviz

Laoszi látogatásunk üde színfolja a Kuang si vízesés volt, ami türkíz kék vízzel és barna medve rezervátummal kedveskedett a látogatóknak. Ezen kívül érdekes volt egy rizs termesztést és feldolgozást bemutató farm, ahol egy angolul jól beszélő viccelődő idegenvezető vezetett bennünket körbe.

Kezdő rizstermesztő
Vizibivaly szántás
Rizstúra vezető

Csendespihenő macimódra

Vizesés és a csapat

Na, bejössz lubickolni?
Magyar Tarzan
De sajnos Laosz összességében nem lett a kedvenc országunk és alig vártuk, hogy felüljünk a Vietnám felé tartó repülőnkbe. Leszámítva, hogy ismét Air Lao-val kellett utaznunk. De ismét zökkenőmentes volt az egy órás utunk Hanoiba, ahova megérkeztünk október 28-án este.

2013. október 26., szombat

Laoszi időutazás

Október 25-én pihenőnap volt Chiang mai-ban csoportunknak, hogy mindenki rendezhesse sorait a dzsungeltúra után. Többen ez idő alatt elmentek egy fakultatív túrára az arany háromszöghöz, ami a Burma, Laosz és Thaiföld hármashatáránál van. Ez a túra az ópiumcsempészek útját volt hivatott bemutatni, de gyakorlatilag egy 6 órás busztúrát jelentett a rizsföldek között egy kényelmetlen minibusszal. Zsuzsival mi inkább úszómedence melletti hűsöléssel és városlátogatással múlattuk az időnket, amíg a többiek az ópiumcsempészek útját járták.

Október 26-án reggel Chiang mai-ban diplomaosztója volt a műszaki egyetemnek, ezmiatt úgy eldugult a város forgalma, hogy majdnem lekéstük a laoszi gépünket. Végül egy kis izgalmas, autósüldözésre emlékeztető, taxizás után elértük az Air Lao gépét. Vegyes érzelmekkel szálltunk fel, ugyanis túl élénk volt az október 16-i hír bennünk, ami egy gépük lezuhanását jelentette. Rövid hír itt:
Http://velvet.hu/blogok/helyszinelo/2013/10/16/a_mekongba_zuhant_egy_utasszallito/

Szerencsére a mi Luang Prabang-ba tartó járatunk zökkenőmentes volt és estére megérkeztünk ebbe az észak-laoszi 22 000-es lélekszámú városba, amit 1995-ben a világörökség részévé nyilvánítottak. Laosz egyébként kommunista állam, amely a 80-as évek közepe óta nyitni próbál a piacgazdaság felé. Hosszú ideje óta most láttunk először sarló-kalapácsos vörös zászlót. Egymás között vicceltünk is, hogy szólnunk kellene nekik, hogy a szovjetúnió már szétesett, mert úgy tűnt mintha megállt volna az idő a laosziaknak.

Laoszi szálláshelyünk 1

Laoszi szálláshelyünk 2

Laoszi szálláshelyünk 3


2013. október 24., csütörtök

Dzsungeltúra visszaút

Október 24-én felkerekedtünk és ismét a dzsungelen keresztül megindultunk hegynek lefele. Tik fák, bambuszok, pomelo fák között csetlettünk-botlottunk, mert a talaj nedves volt és ezért sok helyen csúszós. A víz nagyon gyorsan fogyott, de szerencsére több helyen voltak dzsungeltúra szállások, ahol feltölthettük tartalékaink.

Lejtmenet az őserdőben
Szikla és gyökér ugrás
Egyik fő látványosságunk egy csodálatos vízesés volt, amit kb. egy óra alatt értünk el. Itt többen megfürödtünk, ami segített lehűlni egy kicsit a trópusi hőségben.

Hurrá, lehűltünk!
Túrázás a zöldben
Zsuzsi a kalandor
Túránk egy falucskában ért véget, ahol a helyi kedvenccel, phad thai-val, vendégeltenk meg bennünket ebédre. Ez a kaja legalább annyira thai nemzeti eledel, mint az olaszoknak a spagetti.

Következő programunk egy néhány kilóméteres vadvízi evezés volt, amire minden utastársunk benevezett, kivéve egy huszonéves lányt, aki nem tud úszni. Így megvolt az önkéntes csomag csőszünk, aki hátizsákjainkra vigyázott amíg mi lecsorogtunk a hegyi folyócskán.

Hullámok lovagjai
Bambusz tutajozás is része lett volna programunknak, de az erős áramlat miatt nem ajánlották helyi túravezetőink ezt a szórakozást. Helyette meglátogathattunk egy hegyi törzs falucskáját, ahol népviseletes nénikék és egy érdekes törzsi játékszerkezet várt ránk. A néniket köszöntöttük, mig a mini óriáskerékre emlékeztető szerkezetet azonnal mozgásba lenditettük.

Törzsi bizsus
Bételrágás reklámarc
Fehéremberek beinditani törzsi játékszerkezetet
Késő délután, mikor visszaértünk Chiang mai-ba, leadtuk szennyesünket a szálláshelyünk recepcióján, ahol kilónként egy dollárnak megfelelő bhat-ért (thai pénz neve) mosnak ránk. Nem vállaltuk, hogy kézzel mossuk ki ruháinkat, mert a dzsungel sara eléggé makacsnak és ragaszkodónak tűnt.

Este pedig meglátogattuk a helyi kultúrközpontot, ahol zenés táncos műsorral egybekötött svédasztalos vacsora várt ránk. Ez fakultatív program volt, ezért a csoportunknak csak fele jött el. Inkább azok akiket a vacsora bevonzott, mert az ázsiai fejadagok igencsak kicsik európai szemmel nézve. Sikerült is végre először jól laknunk, amióta itt vagyunk.

Zenés thai fogadtatás
Vacsora a Chiang mai-i kultúrközpontban

Kultúrműsor thai módra