Szingapúri fények 2

Szingapúr egy párás meleg nagy város, és egy egyedi ötvözete a nyugati és távol-keleti kultúrának. A főbb utcák makulátlan tisztaságúak és a belvárosi bevásárló központban minden nagy luxusmárka megtalálható. De ugyanakkor az indiai negyedben az utcák inkább egy fejlődő állam utcáira emlékeztetnek a zsúfoltság, ócska árúk és a szegényes kinézetű indiai járókelők miatt.

Például arra is rájöttunk hogy a legendás köztisztasági büntetésekre azért volt szükség, mert másképp a díszes társaság valóban higiéniailag igénytelen maradna. Legalább is a mi mércénkkel mérve. Például, a szemünk láttára köpött egy jóízűt a járdára egy jól öltözött úriember az utcán, anélkül hogy a szeme rebbent volna.

Kanadai barátnőnk, Samantha, cukrászdája egy új negyedben volt ami nagyjából félúton volt szállásunktól a reptér fele. Helyi busszal mentünk, amin szemet szúrt nekünk, hogy több pici gyerek sötétebb bőrű "anyukával" közlekedett a buszon. Samanthától megtudtuk, hogy a szingapúri családok előszeretettel alkalmaznak fülöp-szigeteki nevelőnőket, mégha nincs is más elfoglaltságuk mint a gyermeknevelés. Mert ez olyan státusz szimbólum szerűség.

Kertvárosi utcarészlet

Park a kertvárosban

Samantha azt is elmondta, hogy a helyiek a hivatalos nyelvek (angol, kínai, maláj) helyett egy kotyvalék nyelven beszélnek, amit sokszor nagyon nehezen ért meg. Valaki "normál" tortát kért tőle, amit a mai napig nem tudott megfejteni mi lehetett.