Még mindíg Laosz

Október 26-án este megnéztük a Luang Prabang-i esti piacot. Sajnos az ország fejlettségét tükrözte a piac is és eléggé ócska volt az árúkészlet. Az egyetlen említésre méltó termékük a házi szövésű sálak voltak. A többi inkább kacat kategória.

Vacsorát egy utcai standon vettünk, ahol egy tányért meg lehetett púpozni kb. 1 US$ értékű kip-ért (laoszi pénzegység). De sajnos ez csak tésztákat és ismeretlen zöldségeket jelentett, mert a grillezett húsok pluszba kerültek volna, ha lett volna hozzá gusztusunk, miután láttuk a helyiek higiéniai igényét, vagyis igénytelenségét.

Falatozás a Luang Prabang-i esti piacon

Thaiföldön és Laoszban is folyton gondunk volt, hogy hova tegyük apróbb szemetünket, mert az utcákon nagyon ritka volt a szemetes kuka. Viszont úton-útfélen tele volt szeméttel a járda. Csak egy európainak azért nehezére esik csak úgy szemetelni az utcán. De végül megértettük, hogy itt ez az eljárás.

Október 27-én belevetettük magunkat a laoszi mindennapokba.

A laosziakon látszott, hogy szegénységben élnek, de viszont már nem abban a boldog, felhőtlen szegénységben. Inkább egy irigység és nemtörődömség érződött felőlük a turistákkal szemben. Sajnos a vendéglátást és turizmust még nagyon tanulniuk kell, ha húzóágazatnak szetetnék felfejleszteni. Nyelveket nem beszélnek, mosolyogni nem tudnak, nem érzik egy nyugati turistát mi érdekelne, hogyan kell kiszolgálni és ennek tetejébe még mesterségesen felsrófolt áraik is voltak több helyen. A helyi zöldséges piacon például háromszoros áron próbáltak eladni nekünk egy kiló mandarint, mint amit a helyiek fizetnek érte. Csak azért, mert mi nem vagyunk vágottszeműek. A másnapi ebédünkre pedig több mint másfél órát kellett várnunk, mert közben megérkezett egy 12 fős laoszi asztaltársaság is, akiknek pedig folyamatosan hozták az ételeket.

Laoszi lacikonyha

Luang Prabang-i hentes

Piacozók

Friss a béka!

Zacskós falatozás

Fűszer dömping

Laoszi turkáló

Motor szerviz

Laoszi látogatásunk üde színfolja a Kuang si vízesés volt, ami türkíz kék vízzel és barna medve rezervátummal kedveskedett a látogatóknak. Ezen kívül érdekes volt egy rizs termesztést és feldolgozást bemutató farm, ahol egy angolul jól beszélő viccelődő idegenvezető vezetett bennünket körbe.

Kezdő rizstermesztő

Vizibivaly szántás

Rizstúra vezető

Csendespihenő macimódra

Vizesés és a csapat

Na, bejössz lubickolni?

Magyar Tarzan

De sajnos Laosz összességében nem lett a kedvenc országunk és alig vártuk, hogy felüljünk a Vietnám felé tartó repülőnkbe. Leszámítva, hogy ismét Air Lao-val kellett utaznunk. De ismét zökkenőmentes volt az egy órás utunk Hanoiba, ahova megérkeztünk október 28-án este.