Délkelet ázsiai kalandok: A magyar csoport érkezése

Október 20-án este megérkezett a magyar csoport Bangkokba. 16-an vagyunk, plusz a túravezető. 6 pár és 4 egyedülálló nő, akik párban a barátnőjükkel jöttek, mert a szállásokon párosával alszunk. Korosztályban nagyjából fele 50 feletti, míg a másik fele 25 és 50 közötti.

A repüléstől igaz hogy fáradtak voltak, de nagyjából három fő dolgot akartak megnézni még elalvás előtt: éjszakai piac, prostik utcája és ping-pong show. Ezt az utóbbit nem részletezem, mert 18 éven aluliak is olvashatják a blogot. Persze google-en ajánlom nézzetek utána, mert erre a tartalmas szórakozásra mi nem tartottunk igényt tehát beszámoló se lesz. Zsuzsival mi inkább a sörözéssel összekötött vizipipázást választottuk programnak, amihez magyar túravezetőnk, Eszter, is csatlakozott.

Sörözés és vizipipázás Eszterrel

Sörözés és vizipipázás csendélet

Bangkok egy hangos és nyüzsgő nagyváros, de amint a következő képek is mutatják, lakosai mégis megtartják hidegvérüket és nyugalmukat minden helyzetben.

Pihenés a busz csomagtartójában

Alvó frissitő árus

Alvó csecsebecse árus az éjjeli piacon

Megpihenő vándor

Éjjeli lábmasszázs a sétálóutcában

Október 21-én reggel teljes gőzzel indult a hivatalos része utazásunknak, ami buddhista templom látogatással kezdődött és a királyi palota megnézésével folytatódott. A király és családja nagy becsben van tartva Thaiföldön. Minden kormányhivatal kapuja előtt kint van az életnagyságú képe vagy a királynak vagy a királynének vagy mindkettőnek. Állítólag meg is érdemlik a nép áhítatát, mert nagyon sok infrastruktúrális beruházás történt uralkodásuk alatt. A thai bankjegyeken is a jelenlegi király képe van, aki 1946-ban került trónra és most a 80-as éveit tapossa.

Őrség a királyi palotánál

Királyi palota részlet 1

Királyi palota részlet 2

Királyi palota részlet 3

Királyi palota részlet 4

Királyi palota részlet 5

Őrségváltás a királyi palotánál

Délután egy 1 órás hajókázásra indultunk a Bangkok-ot átszelő Csaopharaja folyón, ami a város szennyvízét is megkapja tisztítatlanul. Zsuzsi figyelmeztetett bennünket, hogy a vízbe ne nyúljunk és a felfröccsenő vízcseppeket se nyeljük le vagy lélegezzük be ha kedves az életünk.

Két 10 személyes motoros csónakkal indultunk útnak a csatornavilágnak, ami egy új arcát mutatta a városnak. Üres vizes flakonok, döglött halak és egy egész bukósisak voltak érdekesebb színfoltok a víz felszínén. A csónak túra végül 2 és fél órásra sikeredett, mert az egyik kormányosunk kissé eltévedt és csak többszöri próbálkozással találta meg célpontunkat, ami a Vat Arun (hajnal templom) volt. Tapasztaltabb utastársaink szerint Ázsiában ilyesmire számítani lehet, úgyhogy nem is volt nagy izgalom a késés miatt. El is értük késő délutáni repülőnket, ami jelenlegi tartózkodási helyünkre hozott, Chiang mai-ba.