Délkelet ázsiai kalandok: Laoszi időutazás

Október 25-én pihenőnap volt Chiang mai-ban csoportunknak, hogy mindenki rendezhesse sorait a dzsungeltúra után. Többen ez idő alatt elmentek egy fakultatív túrára az arany háromszöghöz, ami a Burma, Laosz és Thaiföld hármashatáránál van. Ez a túra az ópiumcsempészek útját volt hivatott bemutatni, de gyakorlatilag egy 6 órás busztúrát jelentett a rizsföldek között egy kényelmetlen minibusszal. Zsuzsival mi inkább úszómedence melletti hűsöléssel és városlátogatással múlattuk az időnket, amíg a többiek az ópiumcsempészek útját járták.

Október 26-án reggel Chiang mai-ban diplomaosztója volt a műszaki egyetemnek, ezmiatt úgy eldugult a város forgalma, hogy majdnem lekéstük a laoszi gépünket. Végül egy kis izgalmas, autósüldözésre emlékeztető, taxizás után elértük az Air Lao gépét. Vegyes érzelmekkel szálltunk fel, ugyanis túl élénk volt az október 16-i hír bennünk, ami egy gépük lezuhanását jelentette. Rövid hír itt:
Http://velvet.hu/blogok/helyszinelo/2013/10/16/a_mekongba_zuhant_egy_utasszallito/

Szerencsére a mi Luang Prabang-ba tartó járatunk zökkenőmentes volt és estére megérkeztünk ebbe az észak-laoszi 22 000-es lélekszámú városba, amit 1995-ben a világörökség részévé nyilvánítottak. Laosz egyébként kommunista állam, amely a 80-as évek közepe óta nyitni próbál a piacgazdaság felé. Hosszú ideje óta most láttunk először sarló-kalapácsos vörös zászlót. Egymás között vicceltünk is, hogy szólnunk kellene nekik, hogy a szovjetúnió már szétesett, mert úgy tűnt mintha megállt volna az idő a laosziaknak.